Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek (emo)

Jajde szép vagy abban a helokittys szarban, mily szép félrenyírt hajad van, pont úgy nézel ki mintha lehányt vólna a szivárvány! A világ fálydalmat jelzi a kinézeted? Tizennégy évesen ehez sok közöd lehet! Hisz szüleid mindent megadnak neked, küzdened még soha semmiért nem kellett! De nem baj bujj csak a sarokba, hisz úgy is ez a trendi, vagy fiú létedre csókolgass egy másik srácot, úgy is erre élveznek el az emo lányok! Egy dologvan amiben eggyet értek veled, szerintem klassz dolog ha velvágofd az ered, legalább egy patkánnyal kevesebb, és a főld már is jobb hely lett! Nem tudom mi a franc van veled,miért nem tudod élvezni az éled, és mért kell kinéznie minden második lánynak, hogy sugárba hánnyak tőlük? Érzelmes vagy ezt mondod magadról, de faszt se tudsz az érzelmekről, számodra csak a bú, és a bánat. Tudod mit bakker inkább őld meg magad!

A rokonság feketébe zokog,a halottas kocsi lassan gurúl,könnyű a koporsó, fehér nyárfa láda, nem viszek innen semmit a halálba! A pap szájából közhely folyamlat  árad, nem sajnáltat engem nem illet a sajnálat! Kötélen leng koporsóm mint a hinta, mondanám de hiába hinta palinta! Szomorú a szertartás??! kész nevetség, hisz akit temetnek azt rég eltemették!

Lassan egy fekete köpenybe bújt, orrából cigaretta füt fújt, egy kis nyúl szive hegyesen tőrt szúrt, majd felkészűlt arra hogy tüzet gyújt, Vacsora után még gondolkozott, nem vállat talán túl nagy feladatot?Vajon megéri az áldozatot? De a szeme lassan felragyogott, Persze hogy megéri végre ölhet, végre szerezhet egy vérző szivet, fálydalmat okoz egy embernek, a halál sosem ismer kegyelmet. Eljön értünk de mi szembe szálunk, nincs még itt az idő, menekűlj hát angyal, mert itt vagyunk, félelmet nem ismerve támadunk! Ő vólt a halál sötét angyala, Ő vólt az ördög hűséges szólgája! Őt kíséri a hólt lelkek hada, a gonoszsága nem hal el soha!

Egyszer kb este hatkór, hűs, borongós öszi nap vólt, vert avart sodór a nyirkos, öszi szél utakon, ültem elmerengve hosszú utakon, ültem elmerengve hosszú utakon, s látom ám, hogy benn a koszban, hosszú árnyak szárnya moccan, fönt az eggyik bútoron, fől kavart pór, hollo fórma ronda, súlyos unalom, s rémisztő vólt?Hú nagyon! Bocs de nincs ídőm momentán, mondtam perceim rohantán, régi költők régi kincsét szórom órák óta, aprópézre felcserélve, ócska rímek perselyébe, verset írok elselyére, hadj írnom, te madár, fázom úgyis, félek úgy is, félek mivár rám, s szólt a hollo marimar! Megborzongtam este hatkór, tényleg ez vár rám? Jaj miféle szőrnyű átok károg át a hangsoron? Bár elbutúlva , bár a bútól, mely kedélyem érte utól, csak kilestem mégse bútór az, min az unalom ül! s a tv-én ott ül ott ül (mondjuk nincs is pallaszom) S hizik ott a Dallaszon! Én személy szerint kedvelem, ha annyi részen, át megy egy kűlfőldi marha sorozaton, bevalhatom. Bayvatchon nöttem fel, aztán mért épp Alaszkán, tényleg nem lehet panasz rám! addig elnem alhatom, eggyet egy nap, van rá hajlamom, hogy megkellett hajlanom, Azóta mit is tagadjam verset,leckét abba hagytam, örökösen este hatvan, nyírkos esti szél eseng,s hollomal széket megosztva, nézem a sok hülyeséget, mellyet mind akár az élet, hól halózunk tévesen, hól a fájó tévesen, hól a fájó közhelyeken, nincs se hossza vége se, s unjuk egymást rémesen. Hát a versenk vége itt most, unni tetszett szinte bisztos, untam én már írni is, csak bóbiskóltam dallamán, rezgett mint a málna lekvár, bús elődöm Allan Edgár, félek nem dícsérne meg ennyi rosz rím hallatán, búslakodva Allan Edgár, ennyi rossz rím hallatán, nézze el ha hall talán!

 Néha jó ha eltakarod a félszemed, hogy ne lásd a rosszat, hogy ne tűnj céljja veszettnek, és hakkór csak a világ szép oldalát látod, utána vedd el a hajad a szemebdtől és lásd a világ rossz oldalát is! utána takard el a jobb szemed  hogy csak a rosszat lásd!

Dalolj ha belűl fáj is, nevess ha zokogni kell. És tanúlj meg szenvedni és akkór bóldog leszel!

Nem a halál az amitől az embernek félnie kéne. Hanem az hogy nem tanúlt meg  addig élni!

Hiába imádlak, hiába szeretlek. más nézi tüzét ragyogó szemednek,elűzted az álmom, mert másé lett az ajkad, tiéd vólt a szívem de te nem akartad! Fáradt a lelkem boldogtalan vagyok, talán elfeledlek talán belehalok!

Élt mert született,halt mert szeretett!

 

 
 

 

Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Július / 2016 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 61763
30 nap: 601
24 óra: 12